Tudományos program

Szimpóziumlista

A szimpózium tematikájának megtekintéséhez-elrejtéséhez kattintson a címre.



A magyar mint idegen nyelv

A szimpózium vezetői: dr. Budai László és Dóla Mónika

AUGUSZTUS 23., KEDD AUGUSZTUS 24., SZERDA

A magyar szépirodalmi és vokális zenei szövegek a fordítások tükrében

A szimpózium vezetői: Szűcs Tibor, Claudia Tatasciore

AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK AUGUSZTUS 26., PÉNTEK

Tematika

A kongresszus keretcíméhez híven a szimpózium központi kérdéskörét az interkulturális tényezőknek az irodalmi fordítás gyakorlatában betöltött szerepe, jelentősége alkotja. Ezzel összefüggésben vizsgálni kívánjuk az irodalmi kánonok, a kapcsolat- és a recepciótörténet hatásainak érvényesülését is (különös tekintettel a kortárs művek fogadtatására), valamint a fordító motivációit a fordítandó magyar szövegek kiválasztásában. Mindemellett kitüntetett figyelmet szentelünk a nyelv és a kultúra egységes fordítói megközelítésének: a lexikográfiai szempontoknak például a szótárak hasznosíthatóságát illetően (különös tekintettel a kulturális szótár műfajára), a stílusregiszterekben és a kultúrában történő otthonos mozgásnak (a nyelvvel – a nyelv ellenében), továbbá a fokozottan formaközpontú szövegek (vers, vokális zene) prozódiai, illetve deklamációs kihívásainak. Kitekintésként foglalkozunk a műfordítói tevékenység külső kölcsönhatásainak kérdéseivel is: egyfelől a fordítóképzés és az alapítványi pályázatok szerepével, hatékonyságával (az egyéni és a műhelyszerű fordítói gyakorlatban egyaránt), másfelől a fordítói gyakorlat és a fordításkritika viszonyával.

A magyar színház története, 1949–2009. A Philther-módszer

A szimpózium vezetői: Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád, Kiss Gabriella

AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK

Tematika

A Theatron Műhely Alapítvány 2010-ben indította a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatta PHILTHER elnevezésű projektjét a magyar színháztörténet kortárs fejezetének megírására.

A Philther – a philology-ból és a theatre-ből képzett mozaikszó – a magyar színháztörténet elmúlt évtizedeit dolgozza fel a digitális kultúra eszközeivel. Kutatásunk azt a munkát folytatja, amelyet Bécsy Tamás, Székely György és Kerényi Ferenc kezdtek el még az 1980-as években, és főként nekik köszönhető, hogy a Magyar színháztörténet három, az 1790–1873, 1873–1920 és 1920–1949 közötti időszakokat elemző kötete megjelent. Az 1949 utáni korszak ezekhez hasonló volumenű feltárása mindmáig nem történt meg, most ezt a hiányosságot pótoljuk. A Philther már a kutatás metodikájával komplex művészeti formaként ragadja és mutatja meg a színházi előadást. Olyan generáció számára készül, amelyik az internet globális infrastruktúráján szocializálódott, és olyan „rendszert” hoz létre, ami a „képi fordulat” után felnövekvő közönség számára kínál megfelelő olvasási stratégiát.

A projekt a magyar és az európai színháztörténet kapcsolatrendszerének feltárására és internetes keretének megjelenítésére vállalkozik abból a célból, hogy a színházról mint kulturális modellről szóló elméleti és történeti kutatások a világháló kínálta tudásformák közegében is reprezentálják a magyar színházi hagyományt. A szimpózium a historiográfia digitális lehetőségeit ismerteti.

A migráció jogi aspektusai és társadalmi, kulturális hatásai

A szimpózium vezetői: Andrássy György, Cseresnyés Ferenc

AUGUSZTUS 23., KEDD

Tematika

Népességmozgások a világban régtől fogva vannak, kívánt és nem kívánt hatásokkal egyaránt. Úgy tűnik, Európa ebből a szempontból határkőhöz érkezett: problematikussá váltak a menekült-fogalom tartalmi elemei, a menekültek és a bevándorlók megkülönböztetésének ismérvei, miközben tömegek ostromolják az Európai Unió gazdagabb tagállamait. Alapvető kérdéssé vált, hogy meddig tarthat Európa nyitottsága, és kik, milyen eszmei-jogi alapon dönthetnek erről. Ma már nem kétséges, hogy a népességmozgás alapvető változásokat idézhet elő a befogadó társadalmakban, megváltoztatja azok identitását is. A szimpózium szívesen látja a migrációval foglalkozó valamennyi társadalomtudomány képviselőit.

A nyelvi jogok helyzete és nyelvi tervezés a Magyarországgal szomszédos nyelvi régiókban

A szimpózium vezetői: Benő Attila, Csernicskó István, Petteri Laihonen

AUGUSZTUS 24., SZERDA

Tematika

A magyar mint kisebbségi nyelv mindegyik Magyarországgal szomszédos országban jelen van. A magyar nyelv nyelvpolitikai helyzete azonban korántsem azonos Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában; a magyart beszélők az országokon belül sincsenek azonos helyzetben (pl. tömb/szórvány). Magyarország határain kívül a magyar nyelv helyzetére, státuszára, használati körére érdemben a nyelvpolitikai és nyelvtervezési döntések lehetnek hatással. A Magyarországgal szomszédos országokban a magyarok – belső vitáktól nem mentes – kisebbségi közösséget alkotnak, a nyelvpolitika és nyelvtervezés e térségekben azonban jellemzően olyan tevékenységek, melyek az államok vagy állami kontroll alatt álló intézmények hatáskörébe tartoznak. Az állami nyelvpolitikai és nyelvtervezési törekvésekkel párhuzamosan (vagy nemritkán ezzel ellentétes irányban) hatnak az egyes civil mozgalmak, társadalmi vagy politikai szervezetek saját nyelvpolitikai törekvései, nyilván annak következtében, hogy rendszerint mások a többségi és a kisebbségi közösségek kimondott vagy kimondatlan céljai és törekvései. E különbségek mögött eltérő nyelvi ideológiák állnak, amelyekről szintén szólni kívánunk.

A szimpózium keretében áttekintjük, hogyan jelenik meg (megjelenik-e egyáltalán) a Magyarországgal szomszédos államok nyelvpolitikájában, nyelvtervezésében a magyar nyelv, illetve milyen társadalmi, politikai és nyelvi célok elérésre irányulnak ezek a nyelvpolitikák. Mivel a nyelvpolitikát és nyelvtervezést többnyelvű környezetben vizsgáljuk, az érintett államok döntéshozó szerveinek és a kisebbségi politikai szerveződéseknek a többségi nyelv és a kisebbségi nyelvek (ezen belül a magyar) viszonyával, funkciómegoszlásukkal, használatukkal kapcsolatos elképzeléseit és ezek gyakorlati kivitelezését tárgyaljuk.

Több szempontú és interdiszciplináris megközelítésünkben Rogers Brubakernek abból a megállapításából indulunk ki, mely szerint a nemzeti kisebbségek egymással kibékíthetetlen nemzeti törekvések közé szorulnak. Az egyik oldalon az állampolgárságuk szerinti nemzetiesítő államok törekvései állnak, a másikon viszont az anyaország nemzeti törekvései. Emellett figyelembe vesszük, hogy a magyar kisebbségek is támasztanak igényeket, követeléseket nyelvük használatával, státuszával és korpuszával kapcsolatban. A magyar nyelv nyelvpolitikai helyzetét ebben az összetett kontextusban kívánjuk megvilágítani.

A nyelvi-nemzetiségi kérdés jogi szabályozása Magyarországon

A szimpózium vezetői: Andrássy György, Béli Gábor

AUGUSZTUS 23., KEDD AUGUSZTUS 24., SZERDA

Tematika

Magyarországon hosszú időn át a latin töltötte be a hivatalos nyelv szerepét, a 19. század közepére azonban a magyar lett a fő hivatalos nyelv. Ezt a kiegyezés utáni törvényhozás megerősítette, ugyanakkor a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában alkotott 1868. évi XLIV. törvénycikk széles körben biztosította a nemzetiségi nyelvek hivatalos ügyekben és az oktatásban való használatát is. A szimpózium részint e kiegyezés kori joganyaggal, részint a korábbi és a későbbi szabályozásokkal, ezek elemzésével és (újra)értékelésével, valamint identitást formáló hatásaival foglalkozik. A szimpózium a jogtudományok művelői mellett más tudományágak képviselőit is várja.

Építészet

A szimpózium vezetői: Bachmann Bálint, Medvegy Gabriella

A szimpózium elmarad.

Filozófiai szimpózium

A szimpózium vezetője: Somos Róbert

AUGUSZTUS 23., KEDD

Tematika

A filozófiai szimpózium elsősorban a magyar bölcselettörténet XIX.-XX. századi teljesítményeivel és intézményes formáival foglalkozik, különös tekintettel a filozófiának a tudományokhoz, és a kultúra egyéb területeihez fűződő kapcsolataira. A hungarológiai szempont a honi filozófiatörténeti kutatás speciális módszertani kérdéseinek tisztázása és a magyar filozófusok teljesítményének európai kontextusba való helyezése összefüggésében jelenik meg.

Gazdaságtörténet szimpózium

A szimpózium vezetője: Kaposi Zoltán

AUGUSZTUS 23., KEDD

Tematika

A magyar gazdaságtörténet sorsfordulói a 18–20. században

A szimpózium a hazai gazdaság története legfontosabb fordulópontjainak áttekintésére, átgondolására vállalkozik. Fontosabb tervezett témák: az uradalmak szerepe a magyar gazdaság konszolidációjában a 18. században; betelepedés és nyugati munkakultúra, piacosodás és konjunktúra a reformkorban; innovációk és feltalálók a dualizmus korában; a magyar külkereskedelem jelentősége; Trianon gazdasági hatásai; földreformok és nagybirtokok a két világháború közötti korszakban; a rendszerváltás gazdasági hatásai. A szimpózium keretében minden témához két előadás kapcsolódik: egy általános és egy speciálisan szűkebb jellegű, esettanulmányszerű. Résztvevőink elsődlegesen a Kárpát-medence országaiból, mellette Nyugat-Európából jönnek, de esetenként még Dél-Amerikából is várunk előadást. A szimpózium a tudományossága mellett arra is figyelemmel kíván lenni, hogy a kongresszuson a személyes sorsok is előtérbe kerüljenek, hiszen az egyéni életpályák között igen jelentős hasonlóságok látszanak.

Hungarológiai szimpózium

A szimpózium vezetői: Tuomo Lahdelma, Park Soo Young, Tverdota György, Waseda Mika

AUGUSZTUS 23., KEDD AUGUSZTUS 24., SZERDA

Tematika

Magyar tudósok külföldön – külföldi tudósok Magyarországon  A tudomány területén külföldön működő magyar személyiségek karriertörténeteiből tanulságok vonhatók le. Miért nem érvényesülhettek hazájukban? Mi tette lehetővé sikeres térfoglalásukat választott hazájukban? Hogyan alakult kapcsolatrendszerük az óhazával, valamint a befogadó országgal személyes vagy intézményes szinten? És fordítva: a külföldiek milyen tudományos karriereket futottak be Magyarországon? Mi vezette őket Magyarországra? Milyen kapcsolatban maradtak óhazájukkal, az ottani kollégákkal, a tudományos intézményekkel? Milyen lehetőségei voltak és vannak a nemzetközi együttműködésben a hazájukban maradó kutatóknak? A szimpózium a tudomány nemzetközisége és az egzisztencia helyhez kötöttsége közötti feszültségeket, illetve azok csökkentésének lehetőségeit vizsgálja.

Hungarológia a Távol-Keleten
Mindezidáig kevés alkalom kínálkozott a távol-keleti országokban folytatott magyarságtudományi kutatások és hungarológiai műhelyek munkájának megismerésére. Szimpóziumunk erre vonatkozó része lehetőséget nyújt az ottani hungarológia eddigi eredményeinek, jelenlegi helyzetének és a távol-keleti kutatók jövőre vonatkozó terveinek bemutatására, nemzetközi együttműködési javaslatok kidolgozására. Reményeink szerint a résztvevők között kibontakozó párbeszéd a távol-keleti hungarológia regionális jellegzetességeinek feltérképezéséhez, valamint a kutatói és az oktatói munka továbbfejlesztéséhez is hozzájárulhat.

Identitás, régió, nemzetiség

A szimpózium vezetői: Gúti Erika, Trócsányi András

AUGUSZTUS 24., SZERDA AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK

Tematika

A magyarságtudomány mint inter- és multidiszciplináris keret kiváló lehetőséget ad a regionalizmus jelenségének vizsgálatára, illetve a regionalizmus jelenségköréhez szorosan kapcsolódó problémák, úgymint a kisebbségi, nemzetiségi kérdések tárgyalására.

A regionalizmus lehetővé teszi, hogy magát a jelenséget nyelvészeti, irodalmi, jogi (nemzetközi jogi), történeti (eszmetörténeti, politikatörténeti), földrajzi (politikai földrajzi), szociológiai, politológiai, építészeti stb. megközelítésben tárgyaljuk; továbbá hogy elindítsuk a különböző diszciplínák művelői közötti párbeszédet.

Időértelmezések és kultúrák. Doktorandusz szimpózium

A szimpózium vezetői: Dobos István, Fenyvesi Kristóf, Szarvas Melinda

AUGUSZTUS 24., SZERDA AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK

Tematika

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság által szervezett nemzetközi doktorandusz konferenciák hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal kutatók közti tudományos és kulturális párbeszéd kialakítására, valamint a magyarságtudományok tárgyának és kutatási módszereinek folyamatos újragondolására és megújítására. A nyelvek, tudományszakok, különböző korszakok és kultúrák közötti dialógus folytatásának reményében várjuk a magyarságtudományok iránt érdeklődő hazai és külföldi doktorandusz hallgatók jelentkezését a soron következő Időértelmezések és kultúrák című doktorandusz szimpóziumra. Szimpóziumunk az idő különféle megközelítéseinek a kérdését kapcsolja össze a kongresszus fő témáit adó tudomány- és kultúraköziség szempontjaival a magyarságtudományok vonatkozásában.

Idő-, tér- és identitásreprezentációk az irodalomban

A szimpózium vezetői: Gintli Tibor és Mekis D. János

AUGUSZTUS 26., PÉNTEK AUGUSZTUS 27., SZOMBAT

Interculturality of Hungarian Cinema. Film Symposium

A szimpózium vezetői: Fazekas Tiborc, Tarnay László, Jarmo Valkola

AUGUSZTUS 24., SZERDA

Tematika

The borderline between fact and fiction, documentary and fictional film seems to be evaporating but, at least, becoming vague and intractable. The two “major” sides of film making had never been properly distinct, their difference conclusively argued for. If the legendary contrast between the documentary strand marked by the pictures of the Lumière brothers and that of the ‘theatrical’ vagaries of a George Méliès has never stood the ground. Probably the sole feature distinctive of fiction films was the structure of the narrative, the selecting and editing of scenes into something line a closed story. But even this difference was ultimately undermined by the arrival of the French ‘New Wave’ and their method of cinema verité which owed so much to the anthropological film making of Jean Rouch and the American direct cinema. The two strands kept converging even more with digital technology. The merging of genres is being topped by the so-called animated documentaries where shots of the ‘real’ are mixed with blatant animation as opposed to graphical almost perfect simulation.

While the convergence of documentary and fictional styles and genres is bolstered by media convergence the confrontation and crossing – let alone merging – of cultures is a consequence of economic and social-political globalization. The crosstalk among cultures which have existed and co-existed next to or even far from each other is invigorating. The minorities’ strive for independence is but a natural backlash of mass mobility, democratisation and cultural interbreeding. And Hungary is no exception. A country of many “indigenous” nations, Hungary is also a place where immigrants from other continents have found their homes. The symposium addresses the issue of interculturality in contemporary Hungarian cinema, both fictional and documentary, in the midst of digitalisation of the film making process. We invite scholars to think and re-think the impact of social-historical changes in Hungary on and in the cinema. We plan to organize one or two round table discussions around topics raised in targeted fictional and documentary films such as the possible social integration of minorities (Miklauzic Bence: A zöld sárkány gyermekei, 2010; Kis Anna: Allah minden napján szaladnak a lovak, 2011), the re-integration of social outcasts, underdogs and victimized youth (Gerő Marcell: Káin gyermekei, 2014; Almási Tamás: Tititá, 2015), the reconstructive method of personal histories (Groó Diána: Regina, 2013; Domokos János: Palimpszeszt, 2009), or the participatory method of anthropological cinema (Sós Ágnes: Szerelempatak, 2013).

Interdiszciplináris Művelődéstörténeti Szimpózium

A szimpózium vezetői: Bene Krisztián, Fedeles Tamás

AUGUSZTUS 26., PÉNTEK AUGUSZTUS 27., SZOMBAT

Jogi néprajz, jogi kultúrtörténet

A szimpózium vezetői: Nagy Janka Teodóra, Mezey Barna

AUGUSZTUS 24., SZERDA

Tematika

A tudományos kutatások területén mind nagyobb hangsúlyt kap a tudományközi kutatások erősödése a jelenségek teljesebb, differenciáltabb megismerése érdekében. A jogtudomány, a néprajztudomány, a történettudomány, a szociológia és antropológia „közös mezsgyéjén” elhelyezhető jogi néprajz új kutatási eredményei is jól tükrözik az interdiszciplinaritás megtermékenyítő hatását.

Tematikájában rendkívül gazdag és színes a terület, amelyről elsődlegesen (de nem kizárólag) a tradicionális paraszti közösségek mindennapjait meghatározó normákat strukturált jogi néprajzi és jogi kultúrtörténeti szemlélettel megközelítő előadásokat várjuk. Az előadások kapcsolódhatnak tehát a falusi és a városi közösségek életét meghatározó szokásnormákhoz, jogszokásokhoz, a szokásjog, a jog, a jogi népszokás és a jogi néphagyomány változatos tárgyköréhez.

Ugyanilyen módon illeszkedhetnek a szimpózium témakörébe mindazon kutatások, amelyek eredményeként egyre árnyaltabban rajzolódik ki a népi jogélet, azaz a „lent” világának normarendszere.

A tematikában fontos szerepet kaphatnak a kutatástörténeti és módszertani adatok, valamint a kutatásokat gazdagító új források.

Kosztolányi Dezső szimpózium. A klasszikus szövegek kritikai kiadásának tudomány- és kultúraköztisége

A szimpózium vezetői: Dobos István, Szegedy-Maszák Mihály

AUGUSZTUS 26., PÉNTEK

Tematika

A Kosztolányi Dezső Összes Műveinek Kritikai kiadása és az ezekkel szoros kapcsolatban lévő háttérkutatások kulturális örökségünknek nem pusztán a megőrzését, hanem az újragondolását, és a korábban elmaradt, filológiai jellegű kutatások (korszak, irodalom- és sajtótörténet) elvégzését jelentik. A kritikai kiadás munkálatait az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport (www.kosztolanyioldal.hu) végzi, együttműködve az MTA Irodalomtudományi Intézetében folyó, OTKA által támogatott Kosztolányi-projekt munkatársaival.

Az életműsorozat elkészültéhez elengedhetetlen a könyvtárak mélyén heverő adathalmazok feltárása, Kosztolányi minden egyes, életében megjelent, különböző műfajú, más és más helyeken (legtöbbször napilapokban és folyóiratokban) napvilágot látott írásainak összegyűjtése. Az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoporton belül külön folyik a forrásfeltáró munka, s az eredmények egy többkötetes bibliográfiai sorozatban látnak napvilágot, párhuzamosan a kritikai kötetek megjelenésével.

A bibliográfia, illetve a forrásjegyzék köteteinek elkészültéhez a korabeli napilapok és folyóiratok, alkalmi kiadványok szemlézésén túl különböző háttérmunkálatok elvégzésére is szükség van, nem utolsó sorban sajtótörténeti jellegű áttekintésekre. A forrásjegyzék-sorozat készültével párhuzamosan a Kosztolányira vonatkozó irodalom összeírása is zajlik. Az egyes lapok szemlézésekor tehát nem pusztán a Kosztolányi által írt szövegek adatait gyűjtjük egybe, hanem a rá vonatkozó cikkeket is.

Mind a mai napig nem létezik tudományos igénnyel megírt, filológiailag hiteles életrajz. A kutatócsoport ez irányban is végez munkálatokat, hisz a kritikai kötetek készítése során – főként a naplók, a levelek és az élete végén írott, korábban kiadatlan jegyzetek sajtó alá rendezésekor – számos adat fölbukkan, többek közt eddig ismeretlenek is. A kritikai kötetek hálózati változata folyamatosan készül.

A Kosztolányi Dezső szimpózium helyet biztosít a klasszikus szövegek kritikai kiadását érintő elméleti és gyakorlati kérdések megvitatásának. A Kosztolányi kritikai kiadás fő célja magának a hiteles szövegnek a megállapítása, s ennek érdekében a szerzőről és művéről tudható tényszerű ismeretek összegzése. A szövegkritika feladata ennek megfelelően a kéziratok betűhű átírása, a sérült, hiányos, vagy több változatban létező töredékek helyreállítása, a kiadások közti eligazodás elősegítése, s végezetül az írások lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó, tudományos szakszerűséggel jegyzetelt kritikai kiadása.

A sorozat eddig megjelent editio maior kiadásai, tehát szövegközlést, szövegkritikát, tárgyi magyarázatokat, keletkezés- és recepciótörténetet egyaránt tartalmazó kötetei azt tanúsítják, hogy a szöveg ebben a környezetben és összefüggésrendszerben új értelmezéseket hív életre. A szövegközlés a genetikus textológia elveivel mutat rokonságot, melynek célja, hogy „feltárja és elkülönítse a szöveg alkotástörténetének rétegeit.” Az újraolvasás hasznosíthatja a genetikus textológia szövegtapasztalatát. Kosztolányi számára a szöveg az utolsó javítás értelmében végleges.

Kosztolányi életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Különös gondoskodást igényelnek a szövegei annak az írónak, aki költőként, az elbeszélő és az értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult.

Kosztolányi a legtudatosabb nyelvteremtők egyike a 20. századi magyar irodalomban, aki maga is foglalkozott a tudomány- és a kultúraköztiség kérdéseivel: a fordításról, a jelentő hasonlóságából következő többértelműségről, szó, hang és kép rejtelmes kapcsolatáról remekbeszabott esszék sorát írta. Kosztolányi már a szülőhelyén több kultúra (magyar, német, délszláv) kölcsönhatását tapasztalhatta, később pedig fordítóként és a magyar Pen Club elnökeként is foglalkozott különböző kultúrák viszonyával, beleértve a távol-keletieket is. A szimpóziumra várjuk mindazok jelentkezését, akik kapcsolódni kívánnak a fenti kérdések megvitatásához.

Kreatív írás szimpózium. Magyar szerzők a kultúrák között

A szimpózium vezetői: Berszán István, Gilbert Edit, Tuomo Lahdelma

AUGUSZTUS 26., PÉNTEK

Tematika

A kreatív írás a hungarológiában újszerű fogalom. Mit értünk alatta, melyek a kreatív írás kutatásának módszerei, mennyiben különbözik a kreatív írás kutatása egyéb irodalomtudományi területektől? A szimpózium a multikulturális helyzetben alkotó szerzőkre koncentrál a múltban és a jelenben. Melyek ennek a helyzetnek a sajátosságai, milyen kihívásokat és milyen lehetőségeket rejt magában? Kivándorló, bevándorló szerzők, magyar írók, költők külföldön, nyelvcsere, az irodalmi fordítók mint kulturális kölcsönhatásban élő szerzők.

Kultúratudomány és néprajz - interdiszciplináris megközelítésben

A szimpózium vezetője: Dr. Nagy Zoltán

AUGUSZTUS 25., Csütörtök AUGUSZTUS 26., PÉNTEK

Kultúrák találkozása a magyar középkorban. Gazdaság, egyház, familiárisok

A szimpózium vezetői: Font Márta, Weisz Boglárka

AUGUSZTUS 24., Szerda

Tematika

A középkori Magyar Királyság kapcsolatrendszere az élet számos területén lehetőséget teremtett arra, hogy idegen kultúrákkal érintkezzen a magyarság. Világi és egyházi személyek egyaránt töltöttek rövidebb vagy hosszabb időt külföldi országokban, ugyanakkor számosan érkeztek külországokból, hogy a Magyar Királyságban telepedjenek le. Mindkét eset hidat vert az egyes kultúrák között, miközben hatást gyakorolt a magyarság gazdaságára, egyházaira, műveltségére, írásbeliségére és nem utolsó sorban kapcsolatrendszerére. A szimpózium előadásai a kultúrák egymásra és a magyar királyság életére gyakorolt hatásait, a középkori ember számára a beilleszkedés lehetőségeit vizsgálják.

Kulturális átszövődések és nyelvváltások a kortárs irodalomban

A szimpózium vezetői: Orbán Jolán, Z. Varga Zoltán

AUGUSZTUS 23., Kedd

Tematika

A narratológiai, poétikai és komparatisztikai szempontokra alapozó szimpózium az ezredforduló meghatározó jelenségegyüttesére összpontosít. Magyar, európai és nemzetközi irodalmi és elméleti tapasztalatokra támaszkodva vizsgálja az örökölt és a választott nyelvek, a származás szerinti nemzeti örökség és az új kulturális közegek tradíciója között közlekedő alkotók irodalmi és szellemi kötődéseinek alakulását. A felgyorsult változások és váltások viszonylagossá tették a nyelvi, nemzeti és területi hovatartozások korábban rögzítettnek, tartósnak tekintett kategóriáit. Az elbeszélő irodalom műfajformái és a narratív alakzatok sokfélesége kiváló vizsgálati terepe a félmúlt és a jelenkor mélyreható átalakulásainak. Mindez gazdag anyagot kínál fel a szimpózium résztvevői számára, hogy kritikai elemzés tárgyává tegyék e folyamatokat s a válaszokat, melyeket korunk narratívái felkínálnak.

„Kulturális nacionalizmus” és nemzetállam-építés Magyarországon a 19. században

A szimpózium vezetői: Dávidházi Péter, Gyáni Gábor

AUGUSZTUS 24., Szerda

Tematika

A tervezett szimpózium a „kulturális nacionalizmus” 19. századi magyarországi historikumába nyújt bepillantást. Alapját egy OTKA támogatást élvező multidiszciplináris kutatási projekt képezi, ami az MTA BTK intézeteinek közös vállalkozása (K 108670. Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon). A fő kérdés az, hogy miként járultak hozzá a humaniórák – a szaktudományi keretek létrehozásával és szellemi kiaknázásával – a nemzeti identitás racionális hitelesítéséhez. A projekt eddig elért eredményeit dokumentálja a Tény és fikció. Tudomány és művészet a nemzetépítés bűvkörében a 19. századi Magyarországon című, 2015-ben megjelent tanulmánykötet.

A tervezett ülésszakon az egyes tudományterületeket képviselő előadók a 19. században kialakuló (intézményesülő) humán tudományok ideologikus öndefiníciós törekvéseit rekonstruálják. A frissen létesülő szakdiszciplínák azzal a kihívással kerültek akkor szembe, hogy egyszerre elégítsék ki a pozitivista ténytudomány szakmai követelményeit tudományosságuk bizonyításaként, és egyúttal meggyőző módon bizonyítsák társadalmi hasznosságukat az államnak és magának a laikus társadalomnak egyaránt. A tárgyilagosság (a megismerés objektivitására irányuló törekvés igazoltsága) és a korabeli magyar nemzetállam-építés eszmei igényeinek az összehangolása eltérő diszkurzív és gyakorlati megoldások kidolgozását és összehangolását követeli. Egyszerre irányul a szimpózium figyelme a diszciplínák akkori tudományos identitásának és társadalmi ethoszának a bemutatására. A tudományok összetett öndefiníciós eljárásait időbeliségében és transzdiszciplináris, valamint lehetőleg transznacionális tágasságban igyekszünk megvilágítani. A hangsúly olykor az elméleti érvrendszer rekonstruálására, más esetben az intézményes építkezés gyakorlatára esik majd. Nem feledkezünk meg ugyanakkor arról sem, hogy a politika felől érkező (sugalmazott vagy csak gondolt) elvárások feldolgozását is számba vegyük az egyes tudományok oldalán.

Levélíró – levélírás – levélváltás a 18. században interdiszciplináris perspektívában

A szimpózium vezetői: Forgó András, Olga Khavanova

AUGUSZTUS 25., csütörtök

Tematika

A (misszilis) levél a múltat kutató tudományok egyik központi forrástípusa, a korabeli információáramlás egyik legfontosabb eszköze. A 18. században a „res publica litteraria” kibontakozásával jelentősége tovább nőtt. Szimpóziumunk több tudományterület kutatójának bevonásával kívánja példák segítségével bemutatni, hogy mit mondanak a 18. század levelei a mának, mit tudhatunk meg belőlük a levélírókról, a címzettekről és arról a szellemi közegről, amelyben megszülettek.

Magyar színháztörténeti kérdések tudományközi megközelítésben

A szimpózium vezetői: Gajdó Tamás, Csilla Gizińska

AUGUSZTUS 24., szerda

Tematika

A magyar színházművészet a 19. század végéig, 20. század elejéig a nemzeti önreprezentáció egyik legfontosabb megjelenési formája. A színházi bemutatók sokat elárulnak a társadalomról és a kultúráról, a polgárosodás folyamatáról. A színház városi intézmény, a társas élet egyik legfontosabb helyszíne, a reformkortól kezdve ugyanakkor gazdasági vállalkozásként is megtalálta helyét a magyar társadalomban. A színház körül tevékenykedők pályájának alakulása szociológiai vizsgálat tárgya. Új eredményekkel szolgálhat a színházművészek különféle rétegeinek vizsgálata, kapcsolati hálójuk megrajzolása. A színházi jelenségek elemzését új szempontokkal, új tudományágak bevonásával, újabb források feltárásával kell elvégezni, s a kutatási eredményeket nem pusztán önmagukban szemlélni, hanem beilleszteni a társadalomtudományi összegzések szövetébe.

A színház a hazai nézőket az idegen kultúrával is összekötötte. A repertoár tökéletesen bemutatja, hogy milyen arányban szerepeltek fordított művek a magyarországi társulatok műsorán, s milyen külföldi újdonságok számítottak érdeklődésre. A külföldi művészek és külföldi együttesek megjelenése megváltoztatta a színházról vallott elveket, felfrissítette a játékstílust, az idegenből hozott eszmék nyomán átalakult a színházról való gondolkodás. Az előadások recepciója választ ad arra, hogyan fogadták az idegen műveket, idegen művészeket és az új színházi stílusokat. De legalább annyira érdekes annak elemzése, hogy külföldön milyen magyar drámákat vittek színre, milyen magyar színházi jelenségek keltették fel a közönség figyelmét.

A színházi előadások hatással voltak a vegyes etnikumú városokban a polgárok nyelvváltására, az egymás mellett élő kulturális értékek reprezentálására, ugyanakkor a hatalom a színházat felhasználhatta, felhasználhatja a nemzeti kisebbségek elszigetelésére vagy a multikulturális társadalom megerősítésére. Sem a kisebbségi színjátszást, sem a diaszpóra színházát nem lehet az irodalom- és a színháztudomány hagyományos rendszerébe illesztve leírni, segítségül kell hívni a kulturális antropológia, a néprajz, a nyelvtudomány és a politikatudomány eredményeit.

A kortárs színház elemzése rávilágít arra, hogy szakítani kell az előadás-rekonstrukciók hagyományos irodalom- és rendezőközpontú szemléletével, hiszen a megszokott alkotók (író–rendező–látványtervező–színész) mellett képzőművészek, zenészek, báb- és táncművészek, filmesek és szcenikusok, informatikusok, hangtechnikusok konstruktív kapcsolatából születnek a színpadi alkotások. Az előadásokról készült videofelvételek lehetővé teszik, hogy új módszerekkel, új diszciplínák bevonásával értelmezzük a jelenkor színházi előadásait, performanszait.

Magyar–horvát kapcsolatok. Politika és kultúra

A szimpózium vezetői: Damir Karbić, Sokcsevits Dénes

AUGUSZTUS 27., szombat

Tematika

A rendi állam korának magyar–horvát kapcsolatai jelentős változásokon mentek keresztül 1790, de különösen 1830 után, amikor mindkét országban felerősödtek a nemzeti mozgalmak. A nemzeti-nemzetállami eszmék mindenütt, így Magyarország és Horvátország között is feszegetni kezdték a hagyományos rendi kereteket, és rövidesen ellentétek merültek fel a vezető elitek között is. A politikai viszony változásai, az ellentétek nem maradtak meg a rendi országgyűlés vagy a megyegyűlések keretein belül, hanem a szélesebb (legalábbis a korábbi, középkori állapothoz mérten széles) közvéleményre is hatni kezdtek. Mindez jól látható a kultúra területén is. Ez a hatás nemcsak szépirodalomra, művészetekre, oktatásra, történettudományra volt jellemző, hanem a politikai kultúrára, a jogfelfogásra (itt azonban sajátosan ötvöződtek a történeti, rendi jogelvek a modern, polgári jogi gondolkodással). Szimpóziumunk e területeket kívánja körüljárni és bemutatni.

Magyarok az európai művelt közösségben

A szimpózium vezetői: Amedeo Di Francesco, Jankovits László, Szilágyi Emőke Rita

AUGUSZTUS 25., csütörtök AUGUSZTUS 26., péntek

Tematika

A szimpózium témája az európai litterátus közösség, a magyarok szerepe az egyes országok írástudói közötti együttműködésben a kezdetektől a felvilágosodásig, különös tekintettel a kultúrákat összekötő latinság hagyományára. A tárgy felöleli a levelezéseket, a közös tudományos tevékenység eredményeit, a fordításokat és átdolgozásokat, a közös forrásokat, a szoros kapcsolat révén keletkező alkotásokat.

Mészöly Miklós prózaművészete és a magyar irodalmi hagyomány

A szimpózium ELMARAD.

Metamorfózis, maszkok és transzformáció: Szentkuthy Miklós és Európa / Metamorphosis, Masks, & Transformation: Miklos Szentkuthy & Europe

A szimpózium vezetői: Fenyvesi Kristóf, Rainer J. Hanshe, Tompa Mária

A szimpózium ELMARAD.

Tematika

A szimpózium célja Szentkuthy Miklós sokrétű életművének többszempontú vizsgálata. Előadásokat várunk különálló és nagyobb egységet alkotó munkáiról (mint például a Szent Orpheus Breviáriuma vagy az Önarckép álarcokban), valamint Szentkuthy és más szerzők kapcsolatáról, külön is kitérve az életműnek az európai és a világirodalomban elfoglalt helyére.

Amennyiben a Szentkuthy-művekben feltűnő alakok – a művészektől a szenteken át a történelmi személyiségekig – nem csupán irodalmi figurák, hanem egyben maszkok is, akkor mindezek Szentkuthy személyiségének, egyéniségének (vagy akár másoknak) milyen vonásait hivatottak kiemelni? Ha az Eszkoriálban a hitlerizmus „parádés, förtelmes paródiáját” írta meg, ahogy azt maga Szentkuthy a kommunista Magyarország szűkös keretei között megfogalmazta, akkor még milyen, adott esetben kódolt kritikát, paródiát, szatírát rejthetnek művei? És ha Szentkuthy célja a Catalogus Rerumnak mint a világ tükrének a megalkotása volt, akkor mit mond Szentkuthy életműve magáról a világról, annak milyen értelmezését adja? Hogyan alkalmazza a szerző a történelmi, intellektuális és művészi alapanyagot a valóságról alkotott víziói és koncepciói megformálásához? A metamorfózis folyamán hogyan és vajon milyen céloktól vezetve távolodik el a történelmi adattól?

Most, hogy az angol nyelven hozzáférhető irodalmi művek sorában immár Szentkuthy egyre több jelentős munkájának a fordítása is jelen van, az életművel való találkozás miként formálja át a nemzetközi diskurzus magyar irodalomról alkotott képét és olvasatait? A nemzetközi olvasatok mennyiben értékelik Szentkuthyt más magyar szerzők előzményeként, vagy éppenséggel előfutáraként? Ha elfogadjuk, hogy Szentkuthy a leíró elemzés módszerét csaknem 20 évvel a nouveau roman előtt kidolgozta, akkor mennyiben tekinthetjük őt további európai szerzők (például Robbe-Grillet) és mozgalmak előfutárának? Miként épülnek be tudományos felfedezések (mint például Einstein relativitáselmélete) vagy filozófiai elméletek (mint Bergson időértelmezése) a narratíva és az időbeliség egyéb formáinak a Szentkuthy-féle megújításába?

A Szentkuthy-életmű újraéledésének és nemzetközi újrafelfedezésének a pillanatában megfelelő alkalom kínálkozik Szentkuthy helyének újrameghatározására, nem csupán a magyar irodalom, hanem az európai és a világirodalom kontextusában is.

Paul Griffiths, The Times Literary Supplement (2015, szeptember): „Mi történik, ha olyasvalakire bukkantunk, aki már régóta hiányzott a modernista ősök nagy kánonjából? Mi van akkor, ha Proust, Musil, Joyce és Kafka mellett volt még olyan szerző, aki újragondolta, hogy miről is szólhat a próza –, hogy a próza szólhat-e egyáltalán bármiről is? … Másként fogalmazva: mi van akkor, ha Szentkuthy Miklós?”

A szimpózium munkanyelve magyar és angol.

Theme

The goal of this symposium is to assess and examine as many facets of Szentkuthy’s work as possible, from analyses of individual works to groups of works (St. Orpheus Breviary, Self-Portrait in Masks, etc.) and his influence upon and relation to other writers as well as his place in world and European literature. 

If the various historical figures featured in Szentkuthy’s books — from artists to saints, politicians, and others — are not only actual personages but also masks, in what way do they represent different facets of his personality or character, if not possibly other figures? If part of Escorial is “a barely disguised scathing parody of Hitlerism!” as Szentkuthy himself described it, in writing under the constraints of Communist Hungary, what other possibly coded critiques, parodies, or satires are concealed in his works? And if his aim was to create a Catalogus Rerum that is a mirror of the entire world, what does his oeuvre reveal to us of the world and his vision and interpretation of it? How does he utilize historical, intellectual, and artistic matter to sculpt his visions or conception of reality? In what way does he depart from the historical record in his metamorphoses, and to what end?

With the proliferation of translations of Hungarian literature into English, most of which post-date Szentkuthy’s early work, how will our encounter with his oeuvre change our reading of Hungarian literature? Reading him within that continuum, in what way might he foreground, or be a precursor of other Hungarian writers? Since his use of descriptive analysis predates the nouveau roman by nearly 20 years, in what way might he also prefigure other European writers (such as Robbe-Grillet) or movements as well? And how might scientific discoveries, such as Einstein’s theory of relativity, or Bergson’s conceptions of time, fold into Szentkuthy’s redevelopment of narrative and other forms of temporality? As Szentkuthy’s work is experiencing a revival, now is the time to reconsider his place not only within the continuum of Hungarian literature, but within that of European & world literature, too. 

"What if we found that something had long been missing from the great canon of modernist ancestors? What if, besides Proust and Musil and Joyce and Kafka, there were some other writer who had reconsidered what prose could be about—reconsidered how prose could be about anything at all? ... What if, in other words, Miklós Szentkuthy?" — Paul Griffiths, The Times Literary Supplement (Sept 2015)

The languages of the symposium are Hungarian and English.

Migráció, identitás és integráció Magyarországon történeti perspektívában

A szimpózium vezetői: Demeter Gábor, Penka Peykovska

AUGUSZTUS 24., szerda

Tematika

A magyarországi migráció történetét a bevándorlás–kivándorlás dichotómiáján keresztül közelítjük meg. A kormányzati politikák gyakran a migráció gazdasági hatótényezőire fókuszálnak, noha a jelenség ennél összetettebb, a háborús konfliktusok, a családegyesítés, házasság, oktatás legalább annyira fontos szerepet játszanak, mint a munkavállalás és a jobb élet reménye. Ugyanígy a belső migráció szerepéről sem szabad megfeledkezni.

A szimpózium célja a migránsok és a helyi lakosság kapcsolatrendszerének, kölcsönhatásának elemzése, melynek központi eleme a migránsok beillesztése/beilleszkedése az oktatáson és munkavállaláson keresztül, illetve a migránsok identitásváltozásának és demográfiai viselkedésének feltérképezése, csoportképző sajátosságainak azonosítása a befogadó társadalom adottságaihoz viszonyítva. A migránsok integrálásához kapcsolódóan a következő témák vizsgálatát célozza a szimpózium:

  • Migránsok a munkaerőpiacon – milyen különbségek mérhetők az általuk betöltött posztokban és fizetésekben a befogadó társadalomhoz képest;
  • Hogyan és mennyiben azonosulnak a befogadó ország/térség/nemzet kultúrájával, hogyan viszonyulnak a kibocsátó területhez, milyen kapcsolati hálót működtetnek;
  • Hogyan változik társadalmi helyzetük és mobilitásuk a befogadó közeghez és az eredeti állapothoz képest generációk múltán, ez hogyan hat a migráns csoport belső kohéziójára, s ebben milyen szerepet játszanak az állam / a piac / a közvetlen környezet generálta hatások;
  • Az emigránsok valójában veszteséget jelentenek a kibocsátó közösség számára, míg a bevándorlók kulturális színvonala mindig alacsonyabb a befogadó közegénél;
  • Az állampolgárság megszerzése (különösen a kettős állampolgárság lehetősége), a nyelvpolitika – mint kulcsfontosságú tényező a bevándorlók beilleszkedésében a mai társadalmakban, a nyelvi és kulturális jogok realizálása, illetve a többletjogok hatása a migráns közösségre, a bevándorlók nyelvi asszimilációja (kétnyelvűség, nyelvi változás);
  • A belső és külső vándorlások különbségei és hasonlóságai.

Migráns eszmék. Politikai nyelvek vándorlása a 19. századi Magyarországon

A szimpózium vezetői: Miru György, Takáts József

AUGUSZTUS 23., kedd

Tematika

„A múzsák járvány-istenségek – mondta Báróczy Sándor Kazinczy Ferencnek 1791-ben a Pályám emlékezete szerint –, s Bécs és Pest nem pirúlhatunk, ha hozzánk később (jöttek).” Metaforája nemcsak a művészetekre, hanem a politikai eszmékre is igaznak tűnik: a politikai nyelvek, érvelések, szótárak is „járvány-istenségek”, vagy ma használatos kifejezésekkel élve: „utazó elméletek”, „vándorló koncepciók”, amelyeknek nemcsak történetük van, de földrajzuk is, sőt, történetük részben földrajzuk története. Aktuális megfogalmazással élve: a politikai eszmék, amelyek a 19. századi magyar politikai és kulturális elit tagjainak a társadalmi képzeletét befolyásolták, többnyire „migránsok”, „bevándorlók” voltak, amelyek több határt átlépve különféle kommunikációs csatornákon, különféle kulturális szűrőkön keresztül, s különféle módosulásokkal érkeztek Magyarországra (miként más országokba is). E migráns eszmék kutatása által megtudhatjuk, miként viszonyultak gondolkodó elődeink más kultúrákhoz, az idegenséghez, s miként érzékelték, értelmezték a befogadás folyamatait. Magyar nyelvű politikai szövegeket nemzetközi viták „hozzászólásaiként” értelmezhetünk, s ez által láthatóbbá válhat sajátnak tekintett történelmünk interkulturális értelme is.

Szimpóziumunk figyelmének középpontjában tehát 19. századi politikai „utazó elméletek” magyar fordításainak, adaptációinak és átértelmezéseinek a történeti kérdései állnak. Politikai eszmetörténetet sokféleképpen lehet színvonalasan művelni, eltérő módszertanokra és tudományági hagyományokra támaszkodva. A politikai eszmetörténet-írást eleve tudományközi terepnek tekintjük, ahol általában többféle tudományág tudásának egyesítése eredményezi a jelentős teljesítményeket. Szimpóziumunk ugyanakkor elsősorban olyan kontextualista, konceptualista politikai eszmetörténeti kutatásokat kíván magába foglalni, amelyek főként a politika nyelvi valósága iránt érdeklődnek, tehát az eszmék terjedését kulcsszavak jelentésváltozásaiban, politikai szótárak, beszédmódok módosulásaiban vizsgálják. Vitaülésünk nyitott a módszertani reflexióra is, s egyben folytatni, továbbéltetni kívánja a 2013-ban Debrecenben megrendezett „A politika nyelvei történeti perspektívában” című konferenciával elindult kutatási együttműködési folyamatot.

Művészettörténeti és zenei szimpózium

A szimpózium vezetői: Lakner Tamás, Raffay Endre

AUGUSZTUS 24., szerda AUGUSZTUS 25., csütörtök AUGUSZTUS 26., péntek

Tematika

A Pécsen megrendezésre kerülő VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusra tervezett művészettörténeti szimpózium több, pécsi műemlékek és/vagy művészek, művészeti korszakok köré szervezett szekcióból épül fel. A szekciók élére a Pécsi Tudományegyetemen oktató művészettörténészeket és régészeket kérünk fel házigazdának.

Tervezett témák: Sopianae emlékei; a pécsi székesegyházak; Janus Pannonius reneszánsz százada; török kori emlékek; Zsolnay; Csontváry; Vasarely; Pécsi Műhely; kortárs művészet – muzeológia – gazdaság; kortárs művészet – oktatás – műemlékvédelem.

Napló és történelem

A szimpózium vezetői: Hornyák Árpád, Pritz Pál

AUGUSZTUS 23., kedd

Tematika

A szimpózium bizonyos értelemben folytatása az előző, kolozsvári kongresszuson Emlékirat és történelem címmel megrendezett tanácskozásnak. Most a Napló és történelem témájában fontos naplókat veszünk górcső alá, hogy megvizsgáljuk, mennyiben segíti az adott forrás a múlt feltárását.

Hol torzít, hol kell szemfülesnek lennünk, hogy ne kerüljünk a naplóíró csapdájába. Hiszen nem kétséges, hogy a naplót is kontextualizálni kell. Hiába az egyidejűség. Aki akár aznap este hajol a papír fölé, hogy leírja a látott–tapasztalt, megélt–megcselekedett eseményt, az bizony számos esetben tudatosan törekszik a majdani (élesen fogalmazva: kissé butácska) történész félrevezetésére. Van, amikor egyszerűen beéri majdani olvasója manipulálásával. Vagy nem akar semmi ilyesmit. Csupán egyet akar: hogy megkönnyebbedjen a lelke.

És ehhez, ha kell, minden megtörtént valóságon hajlandó keresztülgázolni. Azt meghamisítani. Tehát bőven van ebben a témában interkulturalitás. Bőven van benne tudományköziség. Természetesen a középpontban most is a magyarságtudomány=hungarológia áll. Ám nem szemellenzősen, hanem minél szélesebb nemzetközi mezőben. Ezért olyan fontos naplókat is szeretnék megvizsgáltatni, amelyek a más (szomszédos és egyes távolabbi) népek, nemzetek nézőpontjából vetnek fényt a mi magyarságunkra. A csapat részben azonos lenne a kolozsvárival, ám más személyek is részt vesznek a munkában.

Magam bevezető előadásának természetesen erős elméleti alapvetéssel kell rendelkeznie, ám mindezt (a manapság leginkább éles nyelvvel illetett, ám szerintem bizonyosan jobb osztályzatot érdemlő) Ortutay Gyula ijesztően vastag három kötetes naplója anyagán szeretném prezentálni.

Neveléstudományi szimpózium

A szimpózium vezetői: Kéri Katalin, Arató Ferenc, Bálint Ágnes

AUGUSZTUS 25., csütörtök AUGUSZTUS 26., péntek

Német–magyar tudományos és kulturális kapcsolatok a két világháború között

A szimpózium vezetői: Fata Márta, K. Lengyel Zsolt, Ujváry Gábor

AUGUSZTUS 26., péntek

Tematika

A szimpózium a több százados történelmi hagyományokon alapuló, a 20. század első felében is rendkívül szoros magyar–német kulturális kapcsolatok történetével foglalkozik, a hivatalos és a „civil” szféra, a személyek és a különböző intézmények összeköttetéseire kiterjedően. A kultúrát a szó legtágabb értelmében véve a művészeti – beleértve a fotót, a filmet, az építészetet stb. is – és a bölcsészettudományi érintkezéseken kívül a műszaki és a természettudományok közötti kontaktusok vizsgálatára is szeretne kiterjedni.

Névadás és névhasználat – a multikulturális Kárpát-medencében

A szimpózium vezetői: Hoffmann István, Tóth Valéria

AUGUSZTUS 23., kedd

Tematika

A szimpózium a két legjelentősebb és legősibb tulajdonnévfajtának, a helyneveknek és a személyneveknek a történeti és jelenkori problematikájával foglalkozik. A hely- és személynévrendszerek nyelvi rendszerkapcsolatai, funkcionális kérdései, a rendszer egészének és egyes elemeinek a jellemzői, illetve a történeti változásai éppúgy teret kapnak e tudományos eszmecserében, mint a névrendszereket érintő nyelvi és nyelven kívüli (kulturális) hatások.

A szimpózium interdiszciplináris természetű: minthogy ugyanis a nevek több tudományterület (a nyelvtudomány mellett főképpen a történettudomány, a régészet, a néprajz stb.) számára nyújtanak jelentős forrásanyagot, így a szimpóziumba az e tudományszakok bármelyikét művelő szakemberek előadásait örömmel fogadjuk.

Nyelvi sokszínűség: a Kárpát-medencei magyarság jelene és jövője

A szimpózium vezetői: Péntek János, Szoták Szilvia

AUGUSZTUS 23., kedd

Tematika

A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat 2001 óta működik a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. A hálózathoz tartozó nyelvi irodák munkatársai összehangolt kutatásokat végeznek a Kárpát-medencében és saját régióikban (http://ht.nytud.hu/). A két előző Hungarológiai Kongresszuson is közös szimpóziummal vettek részt.

A külső régiók magyar nyelvváltozataival kapcsolatos kérdések, kutatások a rendszerváltás óta folyamatosan jelen vannak magyarországi, Kárpát-medencei és nemzetközi konferenciák témájaként. A szimpóziumba jelentkező előadók változatos tematikában és ennek megfelelő interdiszciplináris megközelítésben mutatják be a nyelvi helyzetek, jelenségek és folyamatok sokféleségét, egyéni és közös kutatásaik egy-egy szeletét. Ebben – saját gyakorlati, nyelvi tervezési programjaikban – a nyelv és a nyelvi közösségek jövőjével kapcsolatos tennivalók is folyamatosan jelen vannak. A Termini kutatóhálózat tagjai ugyanis a kutatások elvégzésén, az utánpótlás kinevelésén túlmenően azon is fáradoznak, hogy az általuk felhalmozott tudás hasznosuljon. Ennek a hasznosításnak vannak szakmai eszközei, keretei (kézikönyvek, szótárak, nyelvi tanácsadás), de arra is szükség van, hogy az alkalmazható eredmények eljussanak a döntéshozókhoz, hiszen a régiók magyarságának ügye és a magyar nyelv jövője fontos nyelvpolitikai, nemzetpolitikai kérdés is.

Orvostörténeti szimpózium. A jelen a múlt jövő idejű alakja: a mai magyar medicina történeti perspektívában

A szimpózium vezetője: Molnár F. Tamás

AUGUSZTUS 24., szerda

Tematika

A történettudomány szabályainak szoros alkalmazásával vizsgáljuk a magyar gyógyítás múltját: egyéni és társadalmi aspektusait egyaránt. Az orvosi tudás hazai genezise, ennek valós itteni és külhoni hatása vagy hatástalansága az egyik színtér. A gyógyítás technológiai, szociológiai és gazdasági hátterének, az alkalmazott orvos-, egészség-, ápolástudomány translatiójának, társadalmi hasznosulásának megismerése volna a másik terület. Célunk a valós kép kirajzolása, a „földalatti áramlatok” megismerése – a tények ütköztetésén alapuló kritikus megértés révén. Hasznosítható mintázatokat keresünk a humaniórák és a reáliák határmezsgyéjén létező medicina történetében: segédletként a döntéshozóknak és például az ifjú generációknak.

Regionalitás és kultúra

A szimpózium vezetői: N. Horváth Béla és Fekete Richárd

AUGUSZTUS 25., csütörtök

Tematika

A kultúrák rétegződésének, tagozódásának ma különösen fontos szegmense a regionális, a lokális kultúra. Az egységesülő, globalizálódó és homogenizálódó társadalomban a kisebb közösségek identitása a kultúrájának, nyelvének, zenéjének, szokásainak, épített környezetének stb. átörökítése révén tartható fenn. Így találhatja meg az egyén is kapcsolódását a lokalitásához, kötődését a tájhoz, közösségéhez, nyelviségéhez.

A téma többféle megközelítést kínál:

  1. Elméleti, teoretikus, filozófiai értelmezése a regionalitás és kultúra kapcsolat változó történetiségének
  2. Kiemelt téma: regionalitás és irodalom

A szimpóziumnak helyt adó Szekszárd és Tolna megye jelentős alkotókkal van jelen a magyar irodalom térképén. Babits Mihály, Mészöly Miklós, illetve Illyés Gyula ennek a (szub)régiónak a szülöttei.

A téma magában foglalja az említett alkotók (esetleg mások) nyelvi, poétikai eszközrendszerének regionális kötődését és változását az életmű egyes szakaszaiban, illetve egészében.

Sokarcú modernség: a 20. századi magyar irodalomtörténet újragondolása

A szimpózium vezetői: Angyalosi Gergely, Kappanyos András, Rákai Orsolya

A szimpózium ELMARAD.

Tematika

Mint a szakmai közvéleményben már közismert, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete arra vállalkozott, hogy ötven év után új magyar irodalomtörténeti szintézis megírásába fog. Szimpóziumunkban a tervezett munka harmadik fő egysége, a huszadik századi modernséget feldolgozni kívánó kötet koncepciójának alapvonalait kívánjuk a szakmai közönség elé tárni. Az egymással versengő modernizációs törekvések viszonyait az interdiszciplinaritás szempontjai nélkül lehetetlen volna leírni, ám emellett a munkában kiemelt szerepet kap a kultúraköziség, nemcsak a Kárpát-medencei távlat, hanem a világirodalmi hatásokat feltáró recepciótörténet révén is.

Táj – ember – kultúra: ökológiai kutatások a társadalomtudományban

A szimpózium vezetői: Balogh Balázs, Borsos Balázs, Farkas Judit, Máté Gábor

AUGUSZTUS 25., csütörtök

Tematika

Az emberi társadalmakkal foglalkozó tudományos elméletekben már igen régen megjelent az a felismerés, hogy a kultúra egésze, illetve annak részjelenségei nem vizsgálhatók és értelmezhetők teljes körűen a természeti környezet figyelembevétele nélkül. A kultúra jelenségeinek ökológiai szempontú kutatása akkor indult meg, amikor e kettőt megpróbálták kölcsönhatásukban vizsgálni. Az ökológiai megközelítés előretörése a társadalomtudományokban párhuzamosan haladt egyrészt a biológiai értelemben vett, vagyis a tényleges ökológia fejlődésével, másrészt a környezet- és természetvédelem kérdéseinek hangsúlyosabb megjelenésével a társadalmi diskurzusokban. Az újabb környezeti problémák felbukkanása, a társadalmi „veszélyérzet” növekedése és a társadalomtudományi kutatások elméleti és módszertani fejlődése további lehetőségeket kínálnak a tudománynak.

A szimpózium előadói az ember, a társadalom és a természeti környezet jelenségeit és kölcsönhatását vizsgáló elméleti megközelítéseket és a hasonló tárgykörbe tartozó esettanulmányokat egyaránt bemutathatnak. A szimpózium interdiszciplináris módon teret szeretne nyújtani a téma sokszínű megközelítésének, ezért nemcsak a társadalomtudományok köréből (néprajz, kulturális antropológia, humánökológia, kommunikációtudomány, történettudomány, politológia, közgazdaságtudomány stb.), hanem az érintkező természettudományok (különösen az ökológia) területéről is vár előadásokat.

Történeti térinformatika, történeti földrajz és a hungarológia

A szimpózium vezetői: Demeter Gábor, Szulovszky János

AUGUSZTUS 26., péntek

Tematika

A szimpózium címe nem egy meglévő gyakorlat összefoglalását, hanem éppen ellenkezőleg, új eljárások, módszerek meghonosítását célozza a humán tudományok területén. Jóllehet, a különböző jelenségek térképi ábrázolása a magyarságtudomány több területén (pl. nyelvészet, néprajz, történelem, művészettörténet) nagy múltra tekint vissza, a térinformatikai megoldások alkalmazása terén e diszciplínákban még csak az első lépések történtek meg.

Egy térinformatikai rendszer (Geographical Information System = GIS) több mint egy puszta térkép. Nemcsak egy statikus vizualizációs eszköz, amely a megértést segítve a jelenségek térbeli mintázatát jeleníti meg a szemlélő számára, hanem ezen túlmenően lehetővé teszi az adatok tetszőleges szelekcióját, szűrését, kombinációját. A GIS lehetővé teszi nagy mennyiségű adat együttes kezelését, s ez lerövidíti a kutatási időt, miközben új hatótényezők azonosítását teszi lehetővé, új jelenségekre mutat rá. A térinformatikai rendszerben a térképező program és az alaptérkép mögött nem adathalmaz, hanem egy szervezett adatbázis áll, mely összekapcsolható statisztikai kiértékelő szoftverekkel is. Ha a térképekre úgy tekinthetünk – vizuális információk dominálta korszakunkban méltán –, mint az információtömörítés és a térbeli analízis hatékony eszközére, még inkább érvényes ez a hatékonyság egy térinformatikai rendszerre. A keretrendszer (adatbázis + a megjelenítést segítő térképi entitások) újrahasznosítható és tetszés szerint bővíthető. Éppen ezért rendkívül nagy jelentőséggel bír a természeti erőforrások kutatásában; a közigazgatásban; a földhasználati és tájtervezésben; a gazdasági és ökológiai összefüggések feltárásában, a döntéshozásban; a településfejlesztésben és a létesítmény-tervezésben, a közlekedési, logisztikai, honvédelmi, piackutatási feladatok megoldásában; és nem utolsó sorban szociológiai és társadalmi összefüggések vizsgálatában.

Mivel az utóbbi években a bölcsészettudományok terén is egyre nagyobb jelentőségre tett szert az adatbázisok építése, ezek tudományos hasznosításában, teljesebb kiaknázásában sokat segítne egy térinformatikai rendszer. Ám ahhoz, hogy a magyarságtudományok ezt használni tudják, előbb ki kell alakítani egy, a Kárpát-medencére kiterjedő keretrendszert, ami egyrészt költségigényes, másrészt a felhasználói igények meghatározásán túl speciális földrajzi és informatikai ismereteket igényel (vetületválasztás, vetületbe illesztés, méretarány-választás stb).

A szimpózium előadásainak egy része egy ilyen, egyelőre a dualizmus korára kidolgozott történeti térinformatikai rendszert mutat be, amelyet OTKA támogatással, az MTA BTK Történettudományi Intézete koordinálásával és munkatársai közreműködésével a debreceni, budapesti és a pécsi tudományegyetemek oktatói alakítottak ki. A fejlesztés deklarált célja a szabad hozzáférés biztosítása minden érdeklődő számára.

A kialakított térinformatikai rendszer ismertetésén túl a rendszer és egyéb GIS alkalmazások használatával készült, igen széles skálát felölelő tematikájú elemzésekről hangzanak el előadások. Mivel a földrajztudomány művelői már hosszabb ideje élnek a GIS nyújtotta lehetőségekkel, előadásokat tartanak a történeti földrajz jeles geográfus művelői is. A geográfusok bevonásával szeretnénk szolgálni a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus azon törekvését is, hogy újabb diszciplínák művelőivel és az általuk jól ismert speciális metodikák megismertetésével gazdagítsuk a magyarságtudományi kutatásokat.

Jóllehet, a szimpózium alapvetően a térinformatika mint elemzési eszköz bemutatására vállalkozik, kiegészíti néhány olyan előadás, amelyik az elmúlt évtizedek történeti földrajzi kutatásának az eredményeit tekinti át.

A szimpózium létrehozását az MTA X. osztályának Társadalomföldrajzi Bizottságán belül működő Történeti Földrajzi Albizottsága is támogatja.

Tudományköziség és magyarságtudomány – dimenzionális nyelvészeti keretben

A szimpózium vezetői: Juhász Dezső, Terbe Erika

AUGUSZTUS 24., szerda AUGUSZTUS 25., csütörtök

Tematika

Az időbe, térbe, társadalomba és kultúrába beágyazott nyelvhasználat már az elmúlt évtizedekben is a tudományos kutatás homlokterébe került, új utakat keresve a módszertanban és szemléletben. A dimenzionális nyelvszemlélet, dimenzionális nyelvészet néven ismertté váló szemléleti és módszertani törekvések szervesen kapcsolódnak a hungarológia eleve interdiszciplináris jellegéhez, és sikerrel szerepeltek a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság kongresszusain is. Jól mutatják az érdeklődést az erre a témára szervezett szimpóziumok és szimpóziumkötetek is: Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet (2002), Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói (2007), Tér, idő, társadalom és kultúra metszéspontjai a magyar nyelvben (2014). A VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus kiemelt témája a kultúra- és tudományköziség, így ezúttal is természetes kapcsolat épülhet ki a tervezett szimpózium és a kongresszus eszmevilága között.

Utazástörténet

A szimpózium vezetői: Németh Ákos, Tarrósy István

A szimpózium ELMARAD.

Tematika

Hamarosan.

Vallási kultúra a Kárpát-medencében

A szimpózium vezetői: Peti Lehel, Pócs Éva, Tánczos Vilmos, Voigt Vilmos

AUGUSZTUS 23., kedd AUGUSZTUS 24., szerda

Tematika

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság eddigi nemzetközi kongresszusain évtizedek alatt sok értékes előadásra és termékeny vitára került sor a magyarországi vallások művelődéstörténetéről, néprajzáról, az ide is kapcsolható irodalmi és művészeti stb. alkotásokról is. E kongresszusok immár könyvtárnyi publikációi ezt a témakört elegendő érvénnyel bizonyítják. Azonban csak most, a pécsi kongresszuson kerül sor önálló vallási témájú szimpóziumra. Ez a szóhasználat most azt jelenti, ilyen tárgyú előadások és ezeket követő viták lesznek. Az előadások 20 percesek, amelyeket egyenként 5 perces vita követ. Arra is gondolhatunk, hogy a tematikusan összefüggő előadások után még egy összefoglaló eszmecsere is lehessen. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy két nap, délelőtt és délután lesznek a témájuk szerint általunk beosztott előadások. Továbbra is tervezzük, hogy a második nap délutánján a magyar(országi) vallástudományi műhelyek és kiadványaik bemutatására (és megvételére) is sor kerüljön – mivel e több tucat műhely és több száz kiadvány együtt bemutatására eddig soha, sehol nem került sor. Az előadások nyelve nem csak a magyar; a kongresszus szervezői mindenkit arra biztatnak, neves külföldi kutatókat is nyerjenek meg.
A mostani szimpózium szervezői mintegy 100 kollégát már értesítettek, a beérkezett válaszok igen bíztatóak. Lehetőleg postafordultával kérjük a tervezett előadás címét (ezen még lehet változtatni), és mielőbb, de legkésőbb 2016 márciusában egy lapnál nem hosszabb tartalmi összefoglalást is.

A fontosabb, kiemelt témák:

  • etnikai határok, vallási identitás, vallási kisebbségek
  • nyugati és keleti kereszténység: határok, ellentétek, kölcsönhatások
  • a hagyományos vallásosság átalakulása, új vallási jelenségek, modernizáció, globalizáció, migráció
  • Pécs és Baranya vallástörténete

Vatikáni Magyar történeti kutatások a 21. században szimpózium

A szimpózium vezetői: Fedeles Tamás, Tusor Péter

AUGUSZTUS 23., kedd